Kinyílik a kamera a zsebben

A következő alkalommal két „identitásfilm” került a műsorba, amelyeknek a párosítása is magyarázatot igényel: de erről később, mert a beszélgetésben úgyis többször felbukkant problémaként. Az első a Roma Média Iskola két volt diákjának 2002-es vizsgafilmje, Révész János és Szirmai Norbert Tolerancia-díjas rövid dokumentumfilmje: Jobb a Fradi! . A másikat Gát Balázs készítette 2006-ban, nyolcadik kerületi roma rapes fiatalokról, Gypsy Side címmel. A beszélgetésre a szociológus Kriza Borit hívtuk, hiszen az ő Dübörög a nemzeti rock c. dokumentumfilmje témájában kapcsolódik a mi első filmünkhöz, de leginkább azért, mert a szubkultúrák dokumentumfilmes/antropológiai megközelítésének lehetőségeiről akartunk beszélgetni – egy „érintett” szociológussal és filmes antropológussal . Ez azonban elmaradt, mert Bori is, Antos Balázs, a Gypsy Side társszerző antropológusa is (csakúgy mint a nézők többsége – ez egy ilyen nap volt) elkéstek. Ezért a beszélgetés nehezen indult, én próbáltam a Jobb a Fradi!-val kapcsolatban felvetni kérdéseket, de valószínűleg nem elég pontosan, mert aki bevezetőstől (itt felidéztem még Szirmai Norbert szereplését is a Vágy-képekben) végighallgatta, nézte, az sem értette, hová akarok kilyukadni. Én ugyanis nem a Fradi B-közép szurkolóinak rasszizmusát meglehetősen (és feltételezem, szándékosan) elnagyolt, felületes szociografikus megközelítése felől néztem a filmet, hanem ahogy a címben is jeleztem, az identitásproblémák felől. Nevezetesen az izgatott, milyen eszközökkel fejezi ki a két roma filmes a fradistákhoz, a rasszista szurkolói táborhoz való viszonyát, hogyan „rejtik el”, „fedik fel” magukat a filmben. Mi jelent a magyar dokumentumfilmezésben az olyan reprezentációs politika részeként megjelenni, amely már az „új etnicitásokat” támogatja, nem a pozitív/negatív képekkel szöszöl, hanem olyanok kezébe ad kamerát, akik egyébként kirekesztettségük, hátrányos helyzetük miatt nem jutnának lehetőséghez. Most nem bonyolódom bele ebbe a kérdéskörbe, mert a blog célja nem az elemzés, hanem hogy rögzítse, vázolja, milyen kérdésekkel foglalkozunk. A következő órán ugyanis néhány kultúra- és társadalomelméleti fogalom segítségével (pl. személyes és csoportidentitás, társadalmi helyzet és szubkultúra / futball-rasszizmus, reprezentációs politikák/ Roma Média Iskola, csoporthoz tartozás és önértékelés, sztereotípiafenyegetés/ sztereotípiaszorongás, stigmatudatosság, új, hibrid identitás, kettős tudat, relativizmus, etnikai identitás szituatív jellege, ’harmadik személyű’ tudatosság/patologikus önmeghatározás) a hallgatók kiválóan elemezték a filmet. Sokat beszéltünk a lezárásáról, ami a legtöbb nézőnek egy végtelenül leegyszerűsítő, hatásvadász megoldás. Az addig csak az arcjátékával jellemzett szőke lány Révész Jani kamerájába mondja: „csak az a baja a cigányokkal, hogy élnek”, az alkotók hatalmi pozíciójuk biztos tudatában kimerevítik a képet, fényképezőgép kattan, megjelenik feliratként az elhangzott mondat, és felhangzik újra a Fradi-szurkolók cigányozós rigmusa. A fenti okok miatt nagyobb hangsúly esett Gát Balázsék filmjére. Fontos tudni, hogy erről a megadott szakirodalom alapján (Stuart Hall és Frantz Fanon szövegek) az egyik hallgató készített egy rendkívül alapos elemzést, ő és egy másik „hip-hop szakértő” a csoportból remek kérdéseket, állításokat fogalmaztak meg. Antos Balázs egy jó antropológushoz híven élénken válaszolgatott, párhuzamosan beszélt a jelenségről és a filmforgatásról, a roma kamaszok identitáskereséséről. Néhány néző ellenvetéseket, ellenérzéseket fogalmazott meg a roma hip-hoposok – számukra felületesnek és értelmetlennek tűnő – „globalizálódásáról”, és bár nem mondtuk ki, de hosszan elemeztük a „fordítás” lehetőségét, ami épp ezeknek az új, hibrid identitásoknak a létrehozásában rejlik. A film mélységei a beszélgetés során még nyilvánvalóbbá váltak, és az is, hogy egy szinte klasszikus módszerekkel, kevés , de jól elhelyezett reflexióval dolgozó megfigyelő antropológiai film is „működhet”, ha a készítői megtalálják „az anyagban” azt, amit vizsgálnak. Nevezetesen a free style-ban rapelő fiúk rögtönzései hitvallások, önmeghatározások szövegei: ezeknek teremtenek Gát Balázsék kontextust a környezet aprólékos bemutatásával és a fiúk társas viszonyainak érzékeny, mégis célratörő feltérképezésével.